Hétvége képekben

Sűrű volt ez a hétvége. Könyvhét a Vörösmarty téren, dedikálások és este koncertek az írókkal. Közben áradt a Duna és egy kicsit otthon is voltunk azért.

Mert mi mind katasztrófaturisták vagyunk

A mai nap két nagy megállapítása: a rádiózás, mint primer, fő foglalkozás, tényleg nem köti le az embert. A katasztrófaturizmus pedig valóban egy nagyon "virágzó iparág".

Esterházy után

"Egyesszám harmadik személyben írok, ettől biztonságban érzem magam, 

azt remélem, hogy nem halok meg olyan hamar."

Esős kávé

Az eső hangosan kopogott az ablakon. Mikor kinyitotta a szemét, azt hitte, egyedül van.

A BKV hőse

Szakadó eső. A tömött buszmegállóban már nem fért be a tető alá, így a szél által megtépet fekete ernyője alatt keres menedéket. Óráknak tűnő percek után megérkezik a busz. Kinyílnak az ajtók, az embertömeg az alsó lépcsőfokig áll. Senki nem mozdul, se le, se föl. Azután a busz belseje felől mocorgás indul, és néhány ernyős néni meg bácsi leszáll. Szemfülesen az ajtóhoz pattan és némi lökdösődés és "párdon bocsánat" után már a felső lépcsőfokon áll. A rozoga csuklós busz hangos csapódással bezárja az ajtajait és útnak indul.

Ami nem öl meg...

Ami nem öl meg, az megerősít. Az egyik legnagyobb közhely, aminek hallatán a frissen pofára esett delikvens inkább az ereit vagdosná, sem mint a béke szigete felé evezne. Mégis, sokszor nem jut eszünkbe más, amikor vigasztaló szavak után kutatunk üresen kongó koponyánkban. De lássuk, valóban erősebbé tesz-e minket egy-egy túlélés?