Szakadó eső. A tömött buszmegállóban már nem fért be a tető alá, így a szél által megtépet fekete ernyője alatt keres menedéket. Óráknak tűnő percek után megérkezik a busz. Kinyílnak az ajtók, az embertömeg az alsó lépcsőfokig áll. Senki nem mozdul, se le, se föl. Azután a busz belseje felől mocorgás indul, és néhány ernyős néni meg bácsi leszáll. Szemfülesen az ajtóhoz pattan és némi lökdösődés és "párdon bocsánat" után már a felső lépcsőfokon áll. A rozoga csuklós busz hangos csapódással bezárja az ajtajait és útnak indul.
Körülnéz a buszon, illetve csak próbál, mert a fejét alig bírja forgatni, olyan sokan vannak. Átható ázott ruha és emberszag keverék csapja meg az orrát. A levegő fülledt a vizes kabátok párolgásától és az emberek légzésétől. Mindenfelől nedves karok és lábak érnek hozzá, egy fiatal srác a bordáinak nyom egy dobozt.
Elérkezik az első megálló. Próbál félreállni, de a leszállók hulláma lelökdösi a lépcsőről. Még idejében félreugrik egy botos néni elől, és ügyesen meghúzódik az ajtó mellett. Fürgén felszökken a buszra, majd három lépés távolságra bejut a jármű belsejébe. Mire észbe kap azonban, már ismét körülzárta a tömeg és kapaszkodót sem talál. Az utazóközösséggel együtt ringva tovább halad a cél felé.
Néhány megálló múlva, egy kislány feje mellett megpillant egy ablak melletti ülést. Hátán és homlokán finoman csorog az izzadtság, a levegő egyre áporodottabb. Erőt vesz magán és egy szerelmespárt kissé feltaszítva közelebb jut az áhított székhez. Mikor közvetlenül mellé ér, döbbenetes látvány fogadja: a külső ülésen egy görnyedt hátú néni, ölében kosárral, és millió szatyrától körülvéve blokkolja az átjutást. Körülötte fürtökben lógnak a szintén a belső helyre pályázó utasok, ám áttörni a blokádot senkinek sem sikerült még. Mérlegelnie kell. Tovább 10 megállót utazik még, kifacsart testhelyzetben és a könyökével kapaszkodva, vagy megpróbál rést találni a gáton és benyomulni a néni mellé.
Ekkor hirtelen fékezéssel megáll a busz, és csoportosan kezdenek leszállni az emberek. A szatyros néni is szedi a motyóját, és lemászik a lépcsőn. Alig hisz a szemének, ez így túl könnyű, már-már meg sem érdemelt győzelem! Biztos van benne valami buktató...
Két lépésből a szék mellett terem, és lehuppan az ablak mellé. Nagyot sóhajtva elhelyezkedik, de még ki sem pillant az ablakon, amikor érzi, hogy fenék tájékon valami nem stimmel. A nadrágján szétterülő tócsából már tudja: megtalálta a buktatót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése