Esős kávé

Az eső hangosan kopogott az ablakon. Mikor kinyitotta a szemét, azt hitte, egyedül van.

A BKV hőse

Szakadó eső. A tömött buszmegállóban már nem fért be a tető alá, így a szél által megtépet fekete ernyője alatt keres menedéket. Óráknak tűnő percek után megérkezik a busz. Kinyílnak az ajtók, az embertömeg az alsó lépcsőfokig áll. Senki nem mozdul, se le, se föl. Azután a busz belseje felől mocorgás indul, és néhány ernyős néni meg bácsi leszáll. Szemfülesen az ajtóhoz pattan és némi lökdösődés és "párdon bocsánat" után már a felső lépcsőfokon áll. A rozoga csuklós busz hangos csapódással bezárja az ajtajait és útnak indul.

Ami nem öl meg...

Ami nem öl meg, az megerősít. Az egyik legnagyobb közhely, aminek hallatán a frissen pofára esett delikvens inkább az ereit vagdosná, sem mint a béke szigete felé evezne. Mégis, sokszor nem jut eszünkbe más, amikor vigasztaló szavak után kutatunk üresen kongó koponyánkban. De lássuk, valóban erősebbé tesz-e minket egy-egy túlélés?